Munkahelyi egészségmenedzsment (WHM) A munkahelyi egészségmenedzsmentnek négy kulcsfontosságú összetevője van:
Munkahelyi egészség és biztonság
Munkahelyi egészségfejlesztés
Az egészség társadalmi és életmódbeli meghatározói
Környezet-egészségügyi menedzsment
A múltban a politikát gyakran kizárólag a jogszabályok betartása vezérelte. A munkahelyi egészségügyi menedzsment új megközelítésében a szakpolitikák kialakítását mind a jogszabályi követelmények, mind az egyes iparágakon belül a munkaközösség által önkéntes alapon meghatározott egészségügyi célok vezérlik. Ahhoz, hogy a munkahelyi egészségmenedzsment hatékony legyen, a három tudományterületen felhalmozott tudáson, tapasztalaton és gyakorlaton kell alapulnia: foglalkozás-egészségügy, munkahelyi egészségfejlesztés és környezet-egészségügy. Fontos, hogy a WHM-et ne csak a vállalaton belüli folyamatos fejlődést és egészségfejlesztést szolgáló folyamatnak tekintsük, hanem a közösség különböző ügynökségei közötti együttműködés kereteként is. Platformot kínál a helyi hatóságok és a vállalati vezetők közötti együttműködéshez a közösségfejlesztés terén a köz- és környezetegészségügy javításán keresztül.
Az egészséges munkahely környezet – a közösségi cselekvési terv sarokköve.
Az Európai Unió Munkahelyi Egészségfejlesztési Hálózatának Luxemburgi Nyilatkozata a WHP-t a munkaadók, a munkavállalók és a társadalom együttes erőfeszítéseként határozta meg az emberek munkahelyi egészségének és jólétének javítása érdekében.
Ez a következők kombinációjával érhető el:
A munkaszervezés és a munkakörnyezet fejlesztése
A munkavállalók egészségügyi tevékenységekben való aktív részvételének elősegítése
Személyes fejlődés ösztönzése
A munkahelyi egészségfejlesztést a Luxemburgi Nyilatkozat uniós hálózata egy modern vállalati stratégiaként tekinti, amelynek célja a munkahelyi rossz egészségi állapot megelőzése, valamint a munkaerő egészségfejlesztési potenciáljának és jólétének javítása. A munkahelyi programok dokumentált előnyei közé tartozik a hiányzások csökkenése, a szív- és érrendszeri kockázatok csökkentése, az egészségügyi ellátási igények csökkenése, az alkalmazottak fluktuációjának csökkenése, a mozgásszervi sérülések csökkenése, a termelékenység növekedése, a szervezeti hatékonyság növekedése és a befektetés megtérülésének lehetősége.
E fejlesztések közül sok azonban megköveteli a munkavállalók, a munkaadók és a társadalom tartós bevonását a változáshoz szükséges tevékenységekbe. Ezt az alkalmazottak felhatalmazásával érik el, lehetővé téve számukra, hogy saját egészségükkel kapcsolatos döntéseket hozzanak. A foglalkozás-egészségügyi tanácsadók (OHA) jó helyzetben vannak ahhoz, hogy az általuk kiszolgált dolgozó lakosság körében elvégezzék az egészségfejlesztési kezdeményezések szükségleteinek felmérését, hogy ezeket a kezdeményezéseket prioritásként kezeljék az esetleg folyamatban lévő egyéb munkahelyi egészségügyi és biztonsági kezdeményezésekkel együtt, és hogy koordinálják a tevékenységeket vállalati szinten. annak biztosítása, hogy a tervezett kezdeményezések megvalósuljanak. A foglalkozás-egészségügyi szolgálatok a múltban évek óta részt vettek a munkavégzésre való alkalmasság felmérésében és a rokkantsági szint biztosítási célú felmérésében.
A munkaképesség megőrzésének koncepcióját az egyébként egészséges munkaképes népességben néhány innovatív foglalkozás-egészségügyi szolgálat dolgozta ki. Egyes esetekben ezeket az erőfeszítéseket a munkaerő elöregedése és a társadalombiztosítás egyre növekvő költségei okozta növekvő kihívásra válaszul dolgozták ki. Az OHA-k gyakran az élen jártak ezekben a fejlesztésekben.
Tovább kell fejleszteni az összes foglalkozás-egészségügyi szolgálat fókuszát, hogy az magában foglalja a munkaképesség megőrzésére irányuló erőfeszítéseket és a munkahelyi beavatkozásokkal megelőzhető, nem munkahelyi körülmények kialakulását. Ez megköveteli, hogy egyes foglalkozás-egészségügyi szolgálatok proaktívabban vegyenek részt a munkahelyi egészségfejlesztésben, anélkül, hogy csökkentenék a foglalkozási balesetek és foglalkozási megbetegedések megelőzésére fordított figyelmet. Az OHA-k az alkalmazottakkal – esetenként több éven át tartó – szoros kapcsolatuk révén jó helyzetben vannak az egészségfejlesztés és a munkaképesség fenntartása munkahelyi beavatkozásainak megtervezéséhez, végrehajtásához és értékeléséhez.
A munkahelyi egészségfejlesztés jelentősége az elmúlt évtizedben megnőtt, mivel a munkáltatók és a munkavállalók felismerték ennek előnyeit. A dolgozók az alvás nélküli napjuk körülbelül felét a munkahelyükön töltik, és ez ideális lehetőséget biztosít a munkavállalók számára a különféle egészségügyi üzenetek megosztására és fogadására, a munkáltatóknak pedig az egészséges munkakörnyezet kialakítására. Az egészségfejlesztés terjedelme az egyes csoportok igényeitől függ.
A leggyakoribb egészségfejlesztési tevékenységek közé tartozik a dohányzás visszaszorítása, az egészséges táplálkozás vagy a testmozgás, a kábítószerrel és alkohollal való visszaélés megelőzése és visszaszorítása.
=
